A Ganz Acél és a Megyeri híd

A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanácsnak is tagja a Ganz Acél Zrt. vezérigazgatója, akinek cége nem fizeti ki a Megyeri híd kisvállalkozó építőit. Az ügyben soka gyanús körülmény, így például az is, hogy e társaságnak már több hónapja felszámolás alatt kellene állnia.

Furcsa eljárásokat is alkalmaztak a csődközelbe jutott Ganz Híd-, Daru- és Acélszerkezetek (Ganz Acél) Zrt. vezetői magyar és szlovákiai alvállalkozóikkal szemben. Előbb minden tartozást elismerve, fűt-fát megígértek, hogy a hónapok óta számláik kifizetésére várakozó vállalkozók ne vonuljanak le, további munkanapokat öljenek a Ganz különböző hídépítési projektjeibe. Majd amikor újabb több százmillió forintnyi hegesztési és lakatosmunkát elvégeztettek – a többi közt a Megyeri híd építését is befejezték –, visszaküldözgették a vállalkozók számláit, mondván: azok nem érvényesek, mert hiányzik róluk a teljesítés-visszaigazolás elismerése. Vagyis a Ganz Acél művezetői által szignózott számlák és teljesítésigazolások azért nem érvényesek, mert a vezérigazgató hónapokig csak gyűjtögette a dokumentumokat, de nem írta alá azokat. Legalábbis így mesélik a vállalkozók, és bizony az ilyen, és ehhez hasonló eljárások láttán nehéz nem rosszhiszeműségre, csalárd szándékra gondolni a Ganz Acél története kapcsán.

A szokatlan gyakorlatról szerettük volna az egy csoportnak tekinthető Hídépítő/Hídtechnika/Ganz Acél vezetőit is megkérdezni (a három cég kapcsolatáról lásd keretes írásunkat). Varga Gusztáv, a Ganz Acél vezérigazgatója és Lipót Attila, a Hídtechnika Kft. ügyvezetője elérhetetlennek bizonyult, illetve nem válaszolt szóbeli és írásbeli megkeresésünkre. Apáthy Endre, a Hídépítő Zrt. tulajdonosa viszont azt mondta: a mögött, hogy a Ganz Acél nem fizet, semmi törvénytelenség nincs, és a fent leírt eljárást el sem tudja képzelni Vargáról (a vezérigazgatóról lásd keretes írásunkat).

A híd

Az ominózus projektre – a szerződés címe szerint „az M0 körgyűrű 72,835 és 76,708 kilométer közötti szakaszának 2-szer 2 sávos autóútjára” – a Nemzeti Autópálya Zrt. szerződött az M0 Északi Duna-híd Konzorciummal (ennek tagjai a Strabag és a Hídépítő). E projekt része az Újpestet és Budakalászt összekötő északi Duna-híd, amely öt híd együttese. Az összesen 1861 méter hosszú létesítmény 61,9 milliárd forint plusz áfába, azaz 74,28 milliárd forintba került. A leghosszabb híd az 590 méter hosszú Nagy Duna-ági. A Szentendrei Duna-ági híd 332 méteres, míg a három ártéri híd közül a szentendrei-szigeti a leghosszabb, 560 méteres. A létesítmény még a nemzetközi közvéleményt is foglalkoztatta, hiszen amikor a névválasztást internetes szavazásra bocsátották, Stephen Colbert amerikai humorista lecsapott a sztorira, s az ő neve kapta a legtöbb szavazatot. Végül a szakmai megbízó NIF Zrt. által tavaly szeptemberben átadott létesítményt Megyeri hídnak nevezték el.

A pénzük után futó vállalkozók azért még mindig bizakodnak, hiszen a Ganz Acél Golgota utcai telephelyét a korábbi elképzeléshez képest gyorsított eljárással veszi meg egy hongkongi hátterű csoport. Varga Gusztáv március 19-én azt ígérte személyes találkozójukon az egyik érintettnek, hogy az ingatlan 2,9 milliárd forintos eladási árából igyekeznek az alvállalkozók felé fennálló 2 milliárd forintnyi tartozásból 40–100 százalékot törleszteni. (Állítólag ez nem kizárt, mert csak 30 milliós adótartozása van a cégnek és – bármennyire furcsa is – az ingatlan tehermentes.) Ám Apáthy Endre ezt az információt – a részletek elárulása nélkül – cáfolta számunkra.

„Guszti szeretne minket kifizetni; ha a tulajdonosok nem nyúlnak át felette, akkor megkapjuk a pénzt” – bízik egykori kollégájában Horváth László, az Artjob Kft. termelési igazgatója, aki tíz éve dolgozik a Ganznak. Előbb hegesztőként tette ezt, mint alkalmazott, később az Artjob munkatársaként, mint üzleti partner. Horváth folyamatosan 20, a központi nagycsarnokban dolgozó szakembert kölcsönzött a Ganznak, akik több híd építésénél is ott voltak. A média ingerküszöbét a Megyeri híd állami nagyberuházás ki nem fizetett melósai miatt érte el a Ganz nemfizetése, de a cég partnerei még az utolsó hónapokban is dolgoztak egy Sió-hídon, az Újpesti (Északi összekötő) vasúti hídon, a Szebényi völgyhídon, illetve két németországi hídon.

ACÉLOS MÚLT. A XIX. századig visszanyúló dicső múlttal rendelkező Ganz Acél az egykori munkavállalók elmesélése szerint az autópálya-építések beindulása óta mindig tele volt megrendeléssel. A most kárvallott vállalkozók egy része is dolgozott már a Ganzzal a dunaújvárosi Pentele híd, az esztergomi Mária Valéria híd, egy-egy tiszaugi, polgári, szekszárdi vagy valamelyik külföldi projekt kapcsán (például Egyiptomban). Ráadásul a nagy hídprojektek mellett forgóvázak, szivattyúk, daruk, acélszerkezetek is készültek a cégnél. A Ganz mindig sok alvállalkozót alkalmazott, mert rengeteg régi hegesztője ment ki saját vállalkozásokba az évek során. A csődveszély ugyan időről időre felmerült, már Varga Gusztáv elődje, Czár András idejében is, de valamiképpen mindig sikerült elkerülni a bedőlést. Apáthy Endre állítja, az örökölt hatalmas adósság volt a fő gond, ezt görgette maga előtt a társaság. Ezen valamelyest enyhítettek a nyereséges évek és a mátranováki üzem eladása. (Apáthy beszámolója szerint a kanadai Bombardier volt a mátranováki telep fő megrendelője, amely aztán egyszer csak bejelentkezett, hogy vagy megveszi a céget, vagy elviszi az üzletet, s a Ganz inkább az eladást választotta.)

Vezetők és cégek szövevénye

Azonos vállalkozási kör tagjainak tekinthető a Megyeri híd projektben fővállalkozó Hídépítő Zrt., az általa kivitelezőként megbízott Ganz Acél Zrt., valamint a Hídtechnika Kft. A nem-fizető Ganz Acélt felerészben a Hídtechnika Kft. birtokolja. Ez azért érdekes a történetünk szempontjából, mert a Megyeri hídra alakult kivitelezői konzorcium egyik tagja, a Hídépítő Zrt. elég könnyen kapcsolatba hozható a Hídtechnikával is, és így a Ganz Acéllal is. A Hídépítő Karikás Frigyes utcai központja ad otthont a Hídtechnika Kft. központjának is. A Hídépítő csak 8,8 százalékos közvetlen tulajdonosa ugyan a Hídtechnikának, de a kft. többi tulajdonosa is köthető vagy a Hídépítőhöz, vagy a Ganzhoz (lásd az ábrát).

A Megyeri hídról 2006-ban szerződött az állam a Strabaggal, illetve a Hídépítővel, amely némi áttétellel a Ganz Acél tulajdonosa. Mert noha e társaságot 50-50 százalékban a Vegyépszer és a Hídtechnika birtokolja, utóbbi tulajdonosai között maga a Hídépítő és több vezetőjének magánérdekeltsége is szerepel. A szerződéskötés után a fővállalkozók részben továbbadták a feladatokat; így kapott munkát a Ganz Acél, illetve e társaság alvállalkozói köre is. A Ganz Acél 2006 elején sürgősséggel értesítette a korábbi projektekből ismert partnereket, majd egy próbamunka bemutatása után rohamtempóban szerződtette azokat. Ehhez már nem kellett közbeszerzés vagy pályázat, sőt Fazakas Orsolya, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. szóvivője szerint a 10 százaléknál kisebb beszállítói súlyú alvállalkozókról a megrendelőnek nem is kellett tudnia.

A vállalkozók – függetlenül attól, hogy a Golgota utcában vagy a terepen dolgoztak, illetve hogy milyen munkára vették fel őket (többségüket egyébként hegesztésre) –, egybehangzóan számoltak be a Ganz Acél által kialakított teljesítésigazolási gyakorlatról. Molnár Gábor, a speciális építőipari technikával rendelkező miskolci Geostabil Kft. vezetője elmesélte, hogy cége változó létszámmal (2–11 fővel) vonult fel a terepen, folyamatosan 3–4 hónapos határozott idejű szerződéseket kötve. A teljesítés-igazolási jegyzőkönyvet a Ganz részéről Müller Zoltán, a csepeli előszerelő terület ügyvezetője havonta szignózta, ám ezek csak akkor váltak elfogadottá, amikor a számlák jóváhagyására jogosult Varga Gusztáv aláírása is rájuk került. A szerződés szerint a Ganz a számla benyújtását követő 60 napon belül fizetett, ami sokáig nagyjából így is történt, bár 5–35 napos késések már a kezdetektől előfordultak. Hasonlóképpen történt a Golgota utcai központban is a teljesítésigazolás; az Artjobnak például határozatlan idejű fix szerződése volt, és a blokkolóóra segítségével követte a megrendelő, hogy a megállapodás szerinti munkaórát valóban teljesítették-e a vállalkozók, akik kialkudott órabért kaptak.

BALHÉ. A Ganz pénze valamikor 2008 nyarán fogyott el. Nem csak az alvállalkozókat, de még a saját telefonszámlájukat sem fizették ekkortól. A számlákat befogadták ugyan a Ganz illetékesei, s a műszaki emberek (például Müller) továbbra is szignóztak, ám mint később kiderült, Varga Gusztáv ekkortól már nem írta alá azokat. Sőt, ahol rövidebb határozott idejű szerződésekkel dolgoztak, ott már az újabb kontraktusokat is csak betárolta, de nem szignózta. Vélhetően azért a könyvelésbe bevették e dokumentumokat, mert a számlákon mindenféle szignók, iktatószámok is megjelentek. Ez azért lehet lényeges, mert ha a Ganz nem jelezte időben a kifogásait, és nem vette bele a könyvelésébe a számlákat, felmerülhet a csalás gyanúja. Ha pedig belevette a könyvelésbe, akkor az furcsa, hogy utólag megkérdőjelezte a teljesítést. Ám októberben erről még nem volt szó, csak a vállalkozók kezdtek besokallni, s a nyáron kialakult fizetésképtelenség (a szokásos 45–60 napos fizetési határidők, és a jellemző csúszások miatt) ekkor verte ki náluk a biztosítékot.

Perlik a Megyeri híd alvállalkozói a Ganz-ot